Háttér: A parasagittalis meningeóma olyan meningeóma, amely a parasagittalis szöget tölti ki, a daganat és az SSS között nincs agyszövet. Az SSS inváziója kihívást jelent a teljes eltávolítás és következésképpen e daganatok kiújulása szempontjából. A tanulmány célja az volt, hogy elemezze azokat a tényezőket, amelyek befolyásolták a műtétileg kezelt parasagittalis tumoros betegek klinikai kimenetelét.
Módszerek: 53, 1984 és 2004 között sebészileg kezelt, parasagittalis meningeomát diagnosztizáló beteg adatainak áttekintése. Harmincnégy (64,2%) nő és 19 (35,8%) férfi volt; az életkor 18 és 81 év között volt (átlag 54,98 +/- 5,80). A követési idő 2 és 261 hónap között volt (átlag 93,71 +/- 68,45). A betegeket mikrosebészeti technikával operálták. Az elülső harmadban lévő (9) vagy az SSS-t elzáró daganatokat (5) a sinusszal együtt távolították el; az SSS-t érintő/tasakoló daganatokat (20) eltávolították és duralis rögzítését koagulálták; az egy sinus falába behatoló daganatokat (10) részleges kimetszéssel és a sinus falának rekonstrukciójával távolították el, és az SSS hátsó kétharmadában több sinus falába behatoló daganatokat (7) szubtotálisan távolították el. Az SSS hátsó kétharmadában elhelyezkedő tumorok esetében nem történt kísérlet sinus reszekcióra és rekonstrukcióra. A betegek kimenetelének elemzése a túlélés és az RFS Kaplan-Meier-görbék segítségével történt. A chi(2), Fisher exact, log-rank, Mann-Whitney és Kruskall-Wallis ANOVA teszteket használtuk a demográfiai adatok, túlélési görbék, arányok és mediánok összehasonlítására.
Eredmények: A teljes és szubtotális reszekciót 85%-ban, illetve 13,1%-ban sikerült elérni. A férfiak túlélése jobb volt, mint a nőké (P = .0252). A teljes RF arány 10%, 25% és 100% volt 5 év múlva, illetve 100%, 50% és 100% 10 év múlva a WHO I., II. és III. fokozatú meningeómás betegek esetében. Az RF túlélési görbe jobb volt az I. fokozatú meningeómás betegek esetében (I. vs. II. vs. III. fokozat, P = .0001). Nem volt különbség az RF túlélési görbék között az életkor, a szövettani WHO-osztály, az SSS mentén való elhelyezkedés vagy invázió, valamint a reszekció mértéke szerint. A férfiak (P = .0401), az I. WHO-osztály (P < .0001), a teljes reszekció (P = .0139) és a kisebb sinusinvázió (P = .0308) esetén jobb volt az RFS-görbe. A műtéti, a műtéttel kapcsolatos és a teljes mortalitás 1,9%, 5,4%, illetve 26,4% volt.
Következtetések: A parasagittalis meningeomák kiújulása túlnyomórészt férfiaknál, II/III-as fokozatú daganatokban, szubtotális reszekciót követően és az SSS nagyobb mértékű inváziójával fordult elő. A sinus reszekció nélküli szubtotális vagy totális reszekciót megfelelőnek tartották e betegek kezelésére.