Az 1,1,2,2,2-tetraklóretán az etán klórozott származéka. A klórozott szénhidrogének közül ennek van a legnagyobb oldóereje. Hűtőanyagként R-130 néven használják.
Egykor széles körben használták oldószerként és köztes termékként a triklóretilén, a tetraklóretilén és az 1,2-diklóretilén ipari gyártásában. Az 1,1,2,2,2-tetraklóretánt azonban már nem nagyon használják az Egyesült Államokban a toxicitásával kapcsolatos aggodalmak miatt.
A krónikus belélegzéses expozíció embernél sárgaságot és májnagyobbodást, fejfájást, remegést, szédülést, zsibbadást és álmosságot eredményez. Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala a C csoportba sorolta, mint lehetséges emberi rákkeltő anyagot.
A munkahelyi expozíciós határértékek tekintetében a Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Hivatal a bőrön keresztüli expozíció megengedett határértékét 5 ppm-ben határozta meg nyolcórás idővel súlyozott átlagban. Az Országos Munkahelyi Biztonsági és Egészségügyi Intézet a bőrön keresztüli expozícióra vonatkozóan egy védettebb ajánlott expozíciós határértéket állapított meg: 1 ppm nyolcórás idővel súlyozott átlagban.