Bár sportos bőre alatt többé-kevésbé egy szerény Falcon volt, a Ford új Mustangja még mindig úgy nézett ki, mint semmi más, amit valaha is látott, amikor 1964 áprilisában berobbant a színre. Egy év alatt több mint 417 000 darabot adtak el belőle, ami új detroiti rekordot jelentett. Az övüléses ülések és a padlólemezes váltó alapfelszereltség volt, és a hosszú motorháztető alatt hathengeres vagy 289 hengeres V8-as erőforrás állt rendelkezésre. A Ford K-kódú, 271 lóerős High Performance 289-es maradt a legforróbb választható motor egészen 1966-ig.
Az úgynevezett “1964½” futam hagyományos 1965-ös modellévvé válása után bemutatott, még sportosabb 2+2-es fastback háromra növelte a Mustang karosszériáját, csatlakozva a kupéhoz és a kabrióhoz. Egy másik, mindhárom formában kínált változat, a Mustang GT 1965 áprilisában debütált, hogy segítse a “pony car”-nak nevezett új műfaj első születésnapját. Különböző részletek különböztették meg az 1965-ös Mustangot 1964½-es elődjétől. A legkönnyebben megjegyezhető az volt, hogy a Ford az archaikus generátorról a modern generátorra váltott.
Dearborn pony carját 1967-re áttervezték, elsősorban azért, hogy több hely legyen elöl az opcionális big-block V-8-asnak. Bár a 271 lóerős 289-es “Hi Po” small-block még egy utolsó évig elérhető maradt, azt beárnyékolta a 390 köbcentis, 320 lóerős FE-sorozatú big-block. Szintén újdonság volt 1967-ben a “GTA”, egy automata sebességváltós variáció a GT-téma folytatásaként. A GT/GTA megkülönböztetés csak egy évig volt érvényben. 1968-ban a sebességváltó-választástól függetlenül ismét egyszerűen GT-nek hívták az összeset.
1968 áprilisában a Ford egy új motorválaszték bejelentése került a címlapokra. A 335 lóerős 428 Cobra Jet V-8-as egy nagymotoros zsarnok volt, amely a Mustangot a detroiti izomautók versenyének élvonalába emelte. A Hot Rod magazin a ’68½ CJ Mustangot “a valaha gyártott leggyorsabb normál szedánnak” nevezte. A kupé, fastback vagy kabrió változatban kapható mérges 428 Cobra Jet Mustang 1970-ig volt kapható.
A Ford 1969-ben újabb átalakítást mutatott be, de ez három új modell: a Mach 1, a Boss 302 és a Boss 429 árnyékába veszett. A Mach 1 esetében a különböző versenystílusú megjelenési elemek és a GT-kezelő felfüggesztés alapfelszereltség volt, a motorválaszték pedig a 351 hengerűrtartalmú small-block, a 390-es big-block vagy a 428-as Cobra Jet. A két versenykész Boss V-8-as, a 302 köbcentis small block és a 429 köbcentis big block előreláthatóan a másik két hot-to-trot pony car szíve volt. A Boss 302 290 lóerőt produkált, 429 köbcentis nagytestvére pedig 375 lóerőt.
A kezelhetőség volt a Boss 302 fő erőssége, amelyet azért hoztak létre, hogy felvegye a versenyt a Chevrolet Z/28 Camaróval az SCCA Trans-Am országúti pályákon. A nagy, rossz Boss 429 ötlete az volt, hogy az egzotikus V8-ast a NASCAR-pályákra homologizálják, ahol a közepes méretű Talladega motorháztetők alatt tette a dolgát. Mindkét Boss Mustang 1970-ig készült. A Boss 302 gyártása 1969-ben 1628 darab volt, 1970-ben pedig 7013 darab. A Boss 429-es darabszáma 857 volt 1969-ben és 499 1970-ben.
Az 1967-es Mustang megnagyobbított változata miatt bosszankodó puristák másra számítottak, amikor Dearborn 1971-es igazán nagyméretű újratervezése megjelent. A tengelytáv egy hüvelykkel nőtt, a teljes hossz 2,1 hüvelykkel nőtt, a súly pedig közel 200 fontot emelkedett. A Ford rövid távú elnöke, Bunkie Knudsen irányítása alatt a Ford pony carját még egyszer kibővítették, hogy még több hely legyen elöl még több motornak. Az 1971-es opciós listán újdonságként megjelent a 385-ös sorozatú, 429 köbcentiméteres Big-Block V-8-as. Az új 429 Cobra Jet teljesítménye 370 lóerő volt, választható ram-air szívórendszerrel vagy anélkül.
A sportos Mach 1 átvehető volt, ismét csak fastback “SportsRoof” formában, de a Boss 302 és 429 nem. Helyettük a Boss 351 követte őket, egy 330 lóerős SportsRoof, amelyet csak 1971-ben építettek. A Boss 351 gyártása 1.806 darab volt.
A Mach 1 maradt a Mustang zászlóshajója 1973-ig. További említésre méltó modellek voltak a hazafias Sprint keménytetők és SportRoofok, amelyeket csak 1972-ben építettek, valamint az abban az évben gyártott “Olympic Sprint” kabriók.
Kattintson ide a Hemmings Motor News 1964 1/2-1966-os Ford Mustang vásárlási útmutatójának elolvasásához.