71 éves korában elhunyt Miss Mercy, zenész és stílusikon, aki társalapítója volt a GTOs (Girls Together Outrageously) együttesnek. Mercy Frank Zappa társa volt, és a Rolling Stone egyik 1969-es számában való megjelenése segített népszerűsíteni a “groupies” kifejezést (via RS).
Egykori bandatársa, Miss Pamela, azaz Pamela Des Barres az Instagramon hozta nyilvánosságra a hírt. Azt írta: “Az életem nagy részében szeretett nővérem, Miss Mercy most hunyt el. A szavak nem működnek számomra ebben a pillanatban. El sem tudom képzelni a világomat nélküle”. A halál okát nem közölték.
Mercy Judith Edna Peters néven született 1949. február 16-án, Los Angeles megyében, Kaliforniában. Tizenhat éves korában csatlakozott a San Franciscó-i Haight-Asburyban fellángoló hippimozgalomhoz. Belevetette magát a zenei életbe, és 1966-ban a zsaruk a fiatalkorúak börtönébe zárták. Életének erről az időszakáról így nyilatkozott: “Mindazokat a dolgokat, amelyekről a szüleim azt hitték, hogy a börtönben elkerülhetem, a börtönben tanultam meg. A szüleimet nem érdekelte; azt hitték, hogy a börtön jót tesz nekem. Szóval együtt voltam a melegekkel, drogosokkal és a többiekkel.” De bár nem volt szörnyű élmény, “nem tudtam elképzelni, hogy életem hátralévő részében hippi legyek”, ezért visszatért Los Angelesbe.
A Landmark Hotelben költözött be egy szobába a The GTOs két másik alapító tagjával, Miss Christine-nel és Cinderellával. Itt találkozott Frank Zappával, és Zappa volt az, aki arra ösztökélte a baráti társaságot, hogy zenekart alapítsanak. A GTOs 1968-tól 1970-ig volt aktív, 1974-ben egy rövid újraegyesüléssel. Együtt egy perzselő, kísérleti albumot adtak ki: Permanent Damage, amelynek producere maga Zappa volt.
Míg a csapat zenei kalandjai rövid életűek voltak, stílusérzéküket megörökítette a Rolling Stone 1969. februári számában, a “Special Super-Duper Neat Issue”-ban: The Groupies and Other Girls”. A cikk szerint “Mercy nehézkes lány, előszeretettel visel antik (néha rothadó) ruhákból készült bő ruhákat, csizmát és fekete szemsminket, amely úgy néz ki, mintha kenu lapáttal vitték volna fel”. Mercy még tömörebben fogalmazott: “Én vagyok 1968 Mae Westje.”
Míg a groupie-k később a rocksztárokkal kötött szexuális töltetű barátságaikról váltak ismertté, kezdetben élénk önreprezentációjukkal ragadták meg a közvéleményt. Baron Wolfman, a híres 1969-es fotózás fotósa így nyilatkozott a New York Timesnak: “Amit azonnal észrevettem ezeken a nőkön, az az volt, hogy rengeteg időt töltöttek azzal, hogy olyan kreatívan összerakják magukat, hogy az ember el sem hitte”. Így folytatta: “Összekeverték a korabeli öltözékeket antik ruhaboltokból származó dolgokkal, hogy igazi víziót alkossanak. Nem azért jelentek meg félmeztelenül, hogy felhívják magukra a férfiak figyelmét. Azért öltöztek ki, hogy műsort adjanak.”
Ez az év a klasszikus rock legkirívóbban kísérletező elemeinek visszatekintéséről szólt. Frank Zappa The Mothers of Inventionje nemrég kapott egy 50. évfordulós boxsetet, Captain Beefheart Trout Mask Replica című lemeze pedig először jelent meg streaming platformokon.